Našice

Našicét első alkalommal a II. András király oklevélben említik meg Nekche néven az 1229. év végén, és ezzel a szóval névadó – ja lett Našici. (Cod. dipl. III, 320-324).

Našice a 16. és a 17. században török uralom alatt volt. Több mint 230 évvel korábban a našicei birtokot megveszik a Pejačević grófok és fenntartják egészen 1945-ig. A település történelmét egészen az újkőkorig visszamenőleg lehet követni, ugyanakkor az is ismeretes, hogy a Rómaiaknak ezen a terü – leten, a mai Našice területén volt egy településük, amelyet Stravianaenak hívtak. Ez volt az egyike a római úti állomások – nak, amely a mai Pozsega völgy területéről Mursaba (Eszékre) vezetett.

A ferencesek az Abine Našiceba jönnek 1275. és 1285. között. A Zágrábi felügyelet – hez és a Magyar Szent Mária provinciához tartozott. Eleinte ez volt a kis szülőföldje, hogy aztán a 14. században kinőtte magát kolostorrá, melyben a tartományi kapitólium (1321.) tartozott. A szájhagyomány szerint Szent Antal Padovanska templomot és kolostort ennek a térségnek a népe építette. Ez a legrégebbi templom a 14. század első feléből származik és egyhajós temp – lom volt, poligonális szentéllyel, jó minőségben épült téglából és köböl gótikus stílusban. A 18. század elején a templomot barokk stílusban újították fel, amelyhez hozzáépítettek egy ma – gas harangtornyot, még a kolostor megkapta mai kinézetét.

Es népszámlálás szerint a 2011-ben a város Našice élt 16.224 lakossal, amelynek 7863 férfi lakosság , és 8361 nő. Az átlagéletkor a teljes lakosság körében 39,3 év.

Našice városához közigazgatásilag hozzátartozik még másik 19 település, amelyek a következők: Brezik Našički, Ceremošnjak, Crna Klada, Gradac Našički, Granice, Jelisavac, Lađanska, Lila, Londžica, Makloševac, Markovac Našički, Martin, Našice, Polu – baše, Ribnjak, Rozmajerovac, Velimirovac, Vukojevci i Zoljan.